#boldogságcseppek
Az elmúlt hétvége margójára…
Gyakran megkérdezik, ugyan mit is csinálunk a Boldogságcseppekben? Hiszen csak heti kétszer vagyunk a raktárban nem is olyan nagy dolog az.
Ezért arra gondoltam megosztom veletek egy átlagos hétvégénket.
Mit is jelent Cseppesnek lenni.
Pénteken délelőtt egy megbeszélésre mentünk, melyben érdekelt volt alapítványunk is. Utána a munkahelyemre beérkezett adományokat begyűjtve irány haza. Otthon van már egy jókora mennyiség, az eresz alatt, s az omladozó kis házban. Zárva vagyunk, így hát hozzám hozzák azok, akik nem tudják kivárni a raktár decemberi nyitását.
Mire végeztünk a gyerkőcök is szállingóztak haza. A lakásban itt is-ott is zsákokat dobozokat kerülgetünk már, ám a srácok már hozzászoktak. Délután viszonylag nyugalomban telt, összekötöttünk bútorfelajánlót a kérővel, megoldottuk a 17. kerületre kiírt fuvart, hogy a vércukormérő végre eljusson a családhoz, vagy legalább egyenlőre hozzánk. Egyeztettünk a romhányi segítővel, aki Csepp-pontként szeretne tovább működni, segítve az ott élőket.
Eközben persze a házimunka is haladt. 16 órára megérkezett a segítőkész vállalkozó, aki egész napos munkája után vállalta, hogy adományainkat eljuttatja Balajtra.
Régóta vártuk ezt az utat, ám csak mostanra sikerült megoldani, mintegy ad hoc jelleggel. Gyors telefonálás, baráti segítség, hisz a gyermekek otthon maradnak, az út ideje alatt.
A gyerkőcök segítettek bepakolni a furgonba a kertből és lakásból.
Miután itt végeztünk, elbúcsúztunk tőlük, s kimentünk a raktárba, ahol javában dolgozott a vállalkozó, aki saját, erőből, időből, pénzből téliesítette piciny raktárunkat társával. Felpakoltuk a már korábban összekészített Balajtra szánt adományokat, valamint leegyeztettük a vállalkozóval a hova szeretnénk az elválasztófalakat, s a világítást, majd egy kávé után irány Borsod megye. Hosszú utazás után fél kilencre értünk Balajtra, ahol már vártak bennünket a művelődés házban.
Gyorsan kipakoltunk, még az ottani gyermekek is segítettek. Majd megvendégeltek bennünket. Finom szendvicsekkel készültek, süteménnyel üdítővel, egyik tagjuk elszaladt közeli otthonába és gőzölgő kávéval érkezett vissza.
Zozi fiam egy doboz kiskatonát, repülőt, tankot küldött ajándékba, ottani gyerekeknek. Meg is lett hamar a helye, egy nehéz körülmények közt élő mozgássérült fiú lett a gazdája. Kávézás közben elbeszélgettünk nehézségeikről, s az együttműködés lehetőségéről.
Majd 22 óra volt, amikor visszaindultunk Gödre, s hajnali egy is elmúlt, mire megérkeztünk. Gyermekeim már aludtak, kivéve nagylányomat, aki megvárt mert aggódott értem. Szerencsére Öcsém és barátaim oda tudtak figyelni rájuk, míg távol voltunk. Másnap reggel már korán csörgött a telefon, adományt hoznak, hamarosan meg is érkeztek, így újra gyűlni kezdett otthonomban az adomány. Délben tanfolyamra mentem Vácra, ám alig értem oda, máris csörgött a telefon.
Gödi pékségtől kaptunk felajánlást kérdezték hova vihetik. Raktár épülőben, hát akkor hozzánk. Gyermekeim segítettek a behordásba. Bevitték a nappaliba a több mint 10 láda péksütit. Késő este hazaérve már nem kezdtünk bele a válogatásba, hanem a gyerkőcöknek beígért pizzát ettük meg vacsorára.
Néhány cseppes messenger, és face kérés megválaszolása belefért még az estébe.
Másnap korán reggel jött a segítség Haczay Zsuzsival szétválogattuk, porcióztuk az adományt, lányom segített Zozika írta a szatyrokra a neveket. Amint elkészültünk, iránya raktár. Itt szétosztottuk segítőkkel az adományt az oda érkező rászorult családoknak. Tervek szerint áruházban gyűjtöttünk volna aznap, ez sajnos elmaradt, ám így végre jutott idő pihenésre, a gyerkőcökkel, barátokkal közös játékra, beszélgetésre.
A vércukor mérő is megérkezett. Természetesen a hívások hétvégén sem csitulnak segítséget,csomagot kérnek, felajánlanak, elmesélik történeteiket, mert egy kis meghallgatásra vágynak. Vagy egyeztetjük a programokat, melyeken részt veszünk, utána összekoordináljuk a csapattal. Vasárnap este a nyugodt hétvége után kimerülten, ámde boldogan hajtjuk álomra fejünket. Ezen a hétvégén is sokaknak segíthettünk. Azt hiszem Cseppesnek lenni elhivatott életformát jelent .